Ondava – Bodrog

2007.

 

Az Északi-Kárpátok keleti részéből három folyó tart Magyarország felé: a Tapoly / Topla, ami később az Ondava / Ondava folyóval egyesül, és a Laborc / Laborec (később fölvéve az Ukrajnában eredő Ung / Uh / Uzs vizét), és belefolyik a szintén Kárpátalja felől jövő Latorca / Latorica folyóba. A Latorca és az Ondava egyesülése után a folyót Bodrognak hívják ( / után a szlovák – ukrán nevek olvashatóak).

A kelet-felvidéki folyókon a vízitúrázás még csak a kezdeteknél tart (a szlovákok egyáltalán nem mennek kenuzni, néhány magyar csoport már tett kísérleteket erre felé is): a Tapolyon és az Ondaván még senki sem próbált lejönni, a Laborcon dr. Egri Kiss Tiborék indították el a víziturizmust, ők 1999-ben Nagymihálytól lejöttek a folyón, Jakab Gyula 2004-ben. (Az évszámra kattintva megnézheted a túrájukat.)  Azóta a Zempléni Széles-tótól / Zemplínska Širava szerveznek is kenutúrákat, csak jelentkező nincs ezekre (részben a drágaságuk miatt).

 

A múltévi sikeres pionírkodásunk (Homonna – Nagymihály / lásd: Laborc – Latorca) után elterveztük, hogy még két nappal följebbről indulunk, mint ahol már jártunk: Laborcradványtól indulunk.

 

Csak hát az időjárás nem kedvezett, a Laborcban most szinte semmi víz nem volt, így előkerült a másik lehetőség az Ondava. Ebben se sok, de valamivel több víz volt: a zúgók némelyikén megfeneklettünk, volt, hogy húzni kellett a kenukat, de végigmentünk rajta. A folyón jó néhány zátony, gázló, természetes- és mesterséges zúgó (fenékgát) teszi érdekesebbé a túrát

 

*****************************************************************

 

A kenutúra

2007. július 21 – 28.

 

Sztropkó / Stropkov (bp. 102,7 fkm) városba vasúton és autóbuszon érkeztünk délután kettő felé. Nem láttuk célszerűnek a táborozást a városnál, így a kenuk fölszerelése után indultunk. Sitnyik / Sitník (bp.) mellett vertünk tábort a kavicsos parton..

 

  (a képekre kattintva lehet kinagyítani

 

Reggel továbbindulva Nagyberezsnye / Breznica faluban (bp. 96,7 fkm) vásároltunk és föltöltöttük kannáinkat.

Minyevágása / Miňovce (bp. 94,4 fkm) után elértük a Nagy Domása tavat / Vodná nádrž Vel’ká Domaša.

Turány / Turany nad Ondavou alatt a balparton éjszakáztunk.

 

 

A hosszan elnyúló, kacskaringózó tavon északnyugati szél keltette hullámzásban eveztünk el a tó alsó végéig (bp. Giglóc / Giglovce), ahol át kellett emelni a nagy duzzasztómű baloldalán (72,4 fkm).

 

 

Szép vízen evezve értük el a Kis Domása tavat / Vodná nádrž Malá Domaša. Alsó végén kis duzzasztáson átemelve (67,7 fkm) haladtunk tovább Telekháza faluig / Sedliská (58,6 fkm).

 

 

Táborhelyünktől gyalog értük el a Csicsó várat / Čičava. A romhoz keletről másztunk föl, körbejárása után nyugat felé lévő úton Telekházára jutottunk.

 

 

Továbbevezve Klazány  / Kladzany (53,5 fkm) alatt ebédeltünk, Hencfalván  / Hencovce vásároltunk (51,3 fkm jp.)

Alsógyertyán / Nižný Hrabovec előtt a gyár bukógátjánál a balparton átemeltünk, és Morva / Moravany falu fölött a balparton vertünk sátrat.

 

 

Továbbevezve jobbról a Tapoly / Topl’a  folyóval egyesülés után a nyílegyenes (csatorna)mederben,  jp. Nový Majer és jp. Csikós-tanya / Olsina között aludtunk.

 

 

Szürnyeg / Sirník (7,0 fkm) falunál a helyi fiúk egy kertkatu alá PET palackokat kötözve tutajoztak a folyón.

Imreg / Brehov (jp. 5,0 fkm) hídja fölött a jobbparton kötöttünk ki, a magas partra kötélen húzódzkodtunk föl, majd a település megtekintése, vásárlás után továbbindultunk.

Az Ondava (ami följebb fölvette a Tapoly vizét is) és a Latorca (ami följebb fölvette a Laboc és Ung vizét is) összefolyása után [94,5 m] a folyó neve: Bodrog.

Zemplén / Zemplín (jp. 12,5 fkm) most a volt komp fölött (11,8 fkm) vertünk tábort

 

 

A korábbról ismert településeknél nem álltunk meg, csak Borsi / Borša (jp. 2,0 fkm) falunál kötöttünk ki a falu fölött, majd elsétáltunk a közeli Rákóczi várkastélyhoz. A felújítás alatt lévő kastélyban a múzeumot néztünk meg, majd Kázmér István vezető emlékszoba-irodáját, aki a látogatásunk végén borával ismét megkínált minket.

A határon idén már ellenőrzés nélkül jöhettünk át, Felsőbereckibe utolsó éjszakánkra érkeztünk.

Itt találkoztunk egy svájci férfivel, aki felfújható kenujával járja be Magyarország folyóit, most a Bodrogon volt a sor.

 

 

Az utolsó (fél)nap még leeveztünk Felsőbereckitől –Sárospatakig.

 

*****************************************************************

 

Kenutúránk tagjai: a napimádó (Pap Zsófia), a kis gályás (Soós Katalin), az örökké segítőkész Erzsi (Hosszú Erzsébet), a házi doktornéni (Kovács Éva), a mindig felfortyanó Borsi (Balogh Sára Borbála), a mindent megörökítő Málnabandi (Málnási András), a kúltúrára is szomjazó gályás (Szabó Gábor), a nagy gályás (Soós Péter) és a pipás nagyfőnök (Balogh Steffl István) sörissza túravezető.

 

 

 

*****************************************************************

 

Balogh Steffl István a Pipás

 

A túra mutatóját és térképeit itt találod

 

A túra képeit innen töltheted le: NAGY KÉPEK

 

Írhatsz nekem